Az első fagyim : őszibarackos étcsokival

Két évvel ezelőtt vettem egy fagyigépet, igazán aprópénzért , mert már szezonvégi kiárusítás volt, és úgy dobálták az emberek után, hisz mégis ki vesz ősszel ilyesmit? Hát én! :)) Úgy gondoltam, hogy nyár a következő éven is lesz, meg különben is, fagyizni télen is lehet. :)
A másik fő szempont az volt a vásárlásnál , hogy akkoriban még elég szigorúan tartottam a diétát, és úgy gondoltam, hogy nyírfacukorral otthon is tudok olyan fagyit csinálni, amit én is megehetek.. Sajnos az üzletekben nem nagyon gondolnak a cukorbetegekre ilyen téren (sem).

Na, ehhez képest most vettem elő a dobozából (gondosan megvártam, míg lejár a szavatossági ideje.. :D ). Igazából az volt a gond, hogy ugye hely kell neki a fagyasztóban, nekem meg az elég kicsi van, és valahogy ennek már sosem maradt szabad kapacitás.

De most eldöntöttem, hogy kész, ha egyszer megvettem használni is fogom, és valahogy mindjárt lett neki hely is. :)
Egyébként gép nélkül már próbáltam fagyit készíteni, de nekem az túl jeges lett, én szeretem a krémesebb, lágyabb állagú fagylaltokat. Nos, ez még nem tökéletes, de nem adom fel és kísérletezgetek tovább, mert azért mindenképpen biztató kezdet! :)

Nagyon sok segítséget kaptam az induláshoz jó pár gasztrobloggertől, többek közt a Dalla cucina, per te , Praliné Paradicsom és a Főzök-sütök-mosogatok  blogok íróitól, köszönöm nekik! :)

Először is a gép tartályát előző nap, tehát 24 órával a fagyi készítése előtt be kell rakni a fagyasztóba.

Másodszor a fagyi hozzávalóit tartsuk hűtőben, hogy jó hidegek legyenek, így könnyebben, gyorsabban tudja a gép is a fagyit elkészíteni. 

Hozzávalók:

0,5 kg őszibarack (tisztítva) + 2 darab

4 dcl kókusztej (sűrű, krémes)

1,5 dcl tejszín 

2 kanál porxukor (nyírfacukor por változata)

2 kanál citromlé

1 kanál amaretto mandulalikőr

3 dkg étcsoki apróra vágva 

Az őszibarackot meghámoztam, összevágtam. Egy nagyobb tálba raktam, hozzáadtam a kókusztejet, porxukrot, citromlevet, likőrt , és egy botmixerrel alaposan szétturmixoltam. Ekkor belekevertem az felvert tejszínt és az apróra vágott csokit, végül az apró kockára vágott barackot is.

Én ezt a barackot már kicsit hamarább összevágtam , és beraktam fél órára a fagyasztóba, de ez nem szükséges.

A bekevert turmixot még kb. 2 órára a hűtőbe raktam. Utána kivettem a fagyigép tartályát a fagyasztóból, gyorsan összeraktam. Fontos, hogy először indítsuk el a lapátot, és csak utána öntsük bele a masszát. Nekem 40 percig keverte, ekkorra már jó sűrű lett, de még nem gombócolható, ezért pár órára még beraktam a fagyasztóba. Néha átkevertem, hogy egyformán fagyjon meg.

Gombás-cukkinis kence

Ha valaki unja a vaj-sajt-felvágott kombót, akkor neki lehet állni mindenféle kenyérre való kencéket csinálni. Én is szoktam sokfélét, mikor épp mi van itthon.. Ez most új "kreáció", adva voltak a hozzávalók, a hűtőben gomba, a kert tele cukkinivel.. gondoltam kipróbálom, hogy milyen lesz.

Nekem bejött! :)

Hozzávalók:

40 dkg gomba (sampinyon)

40 dkg zsenge cukkini

4 főtt tojás

1 fej hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

1 kiskanál mustár

olívaolaj, vaj

1 kis ágacska rozmaring

7-8 zsályalevél

kakukkfű, borsikafű, só

A gombát megmostam, felszeleteltem, a cukkiniket meghámoztam és kisebb kockákra vágtam.

Az olívaolajat és a vajat együtt felmelegítettem, és rádobtam az apróra vágott hagymát. Kicsit dinszteltem, majd jött a fokhagyma, az apróra vágott zsálya és rozmaring.Folyton kevergetve kb. 1  percig még pároltam, majd ráraktam a gombát. Sóztam, kevés vízzel felöntöttem. Mikor a gomba összeesett, hozzáadtam a cukkinit is, kakukkfűvel és a borsikafűvel ízesítettem.

Lefedve, néha megkeverve készre pároltam, majd a fedőt levéve hagytam, hogy elfője a levét. Mikor elkészült, félreraktam, hogy kihűljön.

Mikor kihűlt, beleraktam a késes aprítógépembe, hozzáadtam a mustárt, és az egészet finomra vágtam. A végén belereszeltem a 4 főtt tojást is. 

Hűtőbe raktam pár órára, hogy az ízek összeérjenek. Kenyérre, pirítósra kenve nagyon finom! :)

Kókuszos őszibarack krémleves

Nyáron az egyik legnagyszerűbb ételek közé tartoznak a gyümölcslevesek. Számtalan módon variálhatóak, melegen, hidegen, egyaránt finomak. Az sem hátrány, hogy gyorsan elkészülnek, némelyik még főzést sem igényel.

Beindult az őszibarack szezonja, a napokban kaptam én is egy ládával. Befőzni most nem akarok  belőle, maradt a kamra polcán még tavalyról befőtt és lekvár is. 

Tehát esszük csak úgy, készült belőle már leves és édesség is...de még mindig van. Azt hiszem, hogy holnap a fagyi kerül sorra. :)

De most írom a leves hozzávalóit:

Kb. 1,5 kg őszibarack

2,5 dcl tejszín

1 doboz konzerv kókusztej (4 dcl)

1 vaníliarúd

1 kanál étkezési keményítő

0,5 citrom leve

cukor ízlés szerint

A barackokat meghámoztam, magját eltávolítottam, és összevágtam ( 2-3 darabot rakjunk félre, ebből majd a végén levesbetét lesz). Rögtön vízbe raktam, amibe előtte belecsavartam 0,5 citrom levét. Annyi víz legyen, ami épp ellepi a barackokat. 

Felraktam a tűzre, egy kevés cukorral (xukorral-nyírfacukor) ízesítettem, és beleraktam egy vaníliarúd kikapart belsejét, és magát a külső részét is.

Forrástól számítva kb. 20 percig főztem. A vanília héját eltávolítottam, majd az egészet botmixerrel szétturmixoltam. Hozzáadtam a kókusztejet, és visszaraktam a tűzre, forrásba hoztam. A keményítőt elkevertem a tejszínben, a forró levesből egy szedőkanálnyival összekevertem (hőkiegyenlítés), majd az egészet belecsurgattam a levesbe. 

Épp csak felforraltam, majd lezártam alatta a tüzet.

A maradék őszibarackot apró kockákra vágtam  majd a levesbe raktam. Igazán nagyon finom lett! 

Rozslisztes, zabpelyhes cipók

Ma találtam rá Babette oldalán ennek a rozsos cipónak az elkészítési módjára. Az fogott meg, hogy nem rendes öregtészta van benne, hanem ilyen gyorsított eljárással készített, olyan kovász-szerűség. Mindenképp ki szerettem volna próbálni, mivel azt már én is megtapasztaltam az évek során, hogy az öregtészta nagyon sokat lendít a kenyér minőségén. Viszont az én öregtésztám most a fagyasztóban csücsült, elfelejtettem időben kivenni... kenyér meg kellett. :)

Nagyon finom lett , igazi ropogós héj, puha bélzet... a recept megy a kedvencek közé. :))

Annyit változtattam, hogy nem teljeskiőrlésű liszttel, hanem fehér rozsliszttel készítettem, és egy kevés zabpehely is került bele.

Először a gyorsított "öregtésztát" készítettem el:

2 dcl vizet megmelegítettem, és elkevertem 20 dkg félbarna (BL-112) liszttel , valamint 2 dkg élesztővel és 1 kiskanál cukorral. Meleg helyen addig kell keleszteni, míg feljön, buborékos lesz, majd visszaesik. A folyamat kb. 30-60 percig tart, attól függően, milyen meleg van a helységben. 

Mivel én most siettem, Babett tanácsát megfogadva a mikróba raktam melegedni. Előtte viszont 3 percre beleraktam egy nagyobb pohár vizet, ettől felmelegedett a mikró belseje. A tál tetejét lefedtem forró vízbe mártott konyharuhával. Nekem így is 60 percig eltartott ez a folyamat. Ilyen lett:

Ekkor beleöntöttem a kenyérsütőgép üstjébe, és hozzáadtam a többi alapanyagot is:

20 dkg félbarna kenyérliszt

20 dkg fehér rozsliszt

6 evőkanál zabpehely

1,5 dcl langyos víz

2 teáskanál só

2 evőkanál olaj

csipetnyi aszkorbinsav

Elindítottam a dagasztóprogramot, és keményebb tésztát dagasztottam vele. Ha szükséges, adjunk hozzá még kevés vizet vagy lisztet. 

Kikapcsoltam a gépet, és hagytam, hogy a duplájára keljen, ez kb. 45 perc volt.

Ekkor kivettem, átgyúrtam, és két részre osztottam. Lisztezett deszkán mind a kettőből cipót formáztam. Két egyszerű műanyag tálba tiszta konyharuhákat terítettem, ezeket kicsit beliszteztem. A két cipót varrásukkal felfelé beleraktam. Letakartam, majd 60 percig kelesztettem.

Ilyen szépen megkeltek az egy óra alatt...

Bekapcsoltam a sütőt, és 200 °C-ra előmelegítettem.

Fogtam két XXL-es sütőzacskót,és egy tepsire raktam. Óvatosan , egyenként belefordítottam a két cipót, így most az a rész, ami felül volt, az alulra került. Kicsit beliszteztem, és pengével bevágtam a tetejét. Az egyiket alul is korbevágtam. Vártam vele még 10 percet, amíg a vágások szétnyíltak kicsit. Kevés vízzel lespricceltem, majd bekötöttem a zacskó száját,és beraktam a forró sütőbe.

15 percig sütöttem a 200 °C-on, majd ezt visszavettem 180 °C-ra, és még további 30 percig sütöttem. Amikor kész lett, óvatosan elvágtam a zacskó száját (vigyázni kell, mert a kiáramló gőz nagyon forró..).

A cipókat hideg vízzel lespricceltem, és rácsra téve hagytam, hogy teljesen kihűljenek. 

Nagyon finomak lettek! :)

Gombás-zöldborsós szoté csibemellből

Általában olyankor csinálok ilyen, és ehhez hasonló ételt, ha kevés az időm de valami kiadósabb ebédet szeretnék az asztalra tenni. Az alapanyagok variálhatók aszerint, hogy épp mi van a hűtőnkben. Az enyémben most volt egy kis zacskó fagyasztott borsó és egy doboz konzervgomba, így ezek mentek bele.

Hozzávalók:

0,5 kg csibemell
1 doboz konzervgomba (friss még jobb..)
20 dkg borsó (fagyasztott)
2 dcl tejszín
2-3 evőkanál barnarizsliszt
1 kisebb fej hagyma
só, őrölt bors, kakukkfű, tárkony
friss petrezselyemzöld
olaj

A hagymát apróra vágtam, és a felforrósított olajra dobva üvegesre pároltam. Hozzáadtam a vékony csíkokra vágott csibemellet, majd sóztam, jócskán borsoztam, és fehéredésig pirítottam. Beleraktam a borsót és a gombát, megszórtam egy kevés szárított kakukkfűvel és tárkonnyal, majd egy kevés vízzel felengedtem. A hús kb. 20 perc alatt készre párolódott, ekkor meghintettem barna rizsliszttel, és felöntöttem a tejszínnel. Néha megkeverve még pár percig pároltam.

A végén adtam hozzá az apróra vágott petrezselyemzöldet, ezzel már nem főztem tovább, így jobban megmarad a finom íze. Párolt rizzsel tálaltam.

Sárgabarackos-mandulás süti

Tortának azért nem merem nevezni, még ha tortaformája is van. :))

És igen, megint sárgabarack, és megint mandula... Hiába, most ennek van szezonja, ráadásul nagyon szeretjük. Bár azt azért elárulom, hogy egyáltalán nem ilyesmit akartam sütni, csak ez lett belőle. A tervben szereplő sütiben és ebben jóformán csak a tejszínhab közös. :))

Ma volt a házassági évfordulónk, ezért úgy gondoltam, hogy valami kis desszertet azért készítek ez alkalomból. De aztán elutaztunk, és csak délután jöttünk haza, akkor meg fáradt voltam, nem volt kedvem nekiállni sütit csinálni. Kis pihi után viszont csak megettünk volna mégis valami finomságot, így nekiálltam. A napokban írtam le egy receptet a netről (csak tudnám, hogy hová jegyeztem fel??), aminek az alapja sütés nélkül készült, háztartási kekszből. Gondoltam, hogy pont jó lesz, gyorsan elkészül, a sütőt sem kell hozzá bekapcsolni.
Nekiállok emlékezetből összehozni a dolgokat, erre kiderül, hogy már nincs itthon egy szem keksz sem (milyen viccesen hangzik ez így, nyelvtörőnek sem utolsó... :D ).

Na jó, akkor legyen piskóta alap, csakhogy nem szeretek piskótát sütni, mert általában nagyon rosszul sikerül, pedig már mindenféle módszert kipróbáltam, ez az én bénaságom, ez van..
Viszont most kaptam egy nagyon tuti receptet Mohától, hálám örökké üldözni fogja érte, mivel nagyon egyszerű, csak mindent össze kell kavarni, semmi külön habfelverés meg ilyesmik, és mégis tökéletes piskóta sült ki belőle! :))

Aztán erre jött volna egy karamellréteg, amit szintén elbénáztam, egy nem tudom minek nevezhető massza lett belőle, szóval kuka...

Úgyhogy hagytam a fenébe minden extraságot, és ezt dobtam össze kb. 5 perc alatt. :))

Hozzávalók:

Tészta:

2 egész tojás
8 dkg cukor
8 dkg liszt
1 csapott kiskanál sütőpor
2 evőkanál víz
2 evőkanál olaj

Egy kis üvegnyi sárgabaracklekvár
8-10 db sárgabarack
kb. 5 dkb mandula

2-3 dcl tejszín
1 vaníliás cukor

A tojásokat egészben a cukorral együtt jó habosra kevertem mixerrel (pár percig eltartott..), majd hozzáadtam a vizet, olajat, végül a sütőporral elkevert lisztet.

Egy 23 cm átmérőjű tortaforma aljára sütőpapírból kivágtam egy megfelelő méretű kört úgy, hogy csak a forma alján legyen. A masszát beleöntöttem, és a 180 °C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöttem.

Rácsra borítva hagytam, hogy kihűljön. Ekkor megkentem baracklekvárral, és kiraktam a szeletekre vágott sárgabarackkal. 

A mandulát száraz serpenyőben megpirítottam, nagyrészét rászórtam a barackra.  A tejszínt egy vaníliás cukorral habbá vertem, majd rásimítottam. A tetejére szórtam a maradék pirított mandulát, cikkekre vágott barackkal díszítettem, és megszórtam készen kapható vaníliás karamellás cukorral (ami ilyen őrlőben van).

Ennyi, eccerű és naccerű! :))

Túrós rétes sárgabarackkal és pirított mandulával

Kaptam a napokban igazi finom házi túrót, és rögtön arra gondoltam, hogy ebből muszáj lesz rétest sütnöm. :) Mikor nekiálltam, beugrott, hogy van egy csomó sárgabarackom is, kicsit fel lehetne vele tuningolni...aztán jött a következő gondolat, miszerint a sárgabarack és a mandula jó barátságban vannak, úgyhogy azt is kéne belerakni... Ez sült ki belőle. :))

Hozzávalók:

1 csomag réteslap (4 darabos)
80 dkg túró
csipet só
4 tojás + 1 a tetejét megkenni
2-3 dkg olvasztott vaj
8-10 db sárgabarack
5 dkg szeletelt mandula
cukor és vaníliás cukor ízlés szerint
(én xukrot -nyírfacukor-  használtam)

A túrót áttörjük, elkeverjük a csipetnyi sóval, a tojások sárgájával, és a cukorral+vaníliás cukorral, majd végül hozzáadjuk a tojások keményre vert habját.

Leterítjük az egyik réteslapot és megkenjük olvasztott vajjal, erre rátesszük a másik lapot. A túró felét ráhalmozzuk, és elsimítjuk úgy, hogy kb. a tészta 3/4-t letakarja.

A sárgabarackot megmossuk, félbevágjuk, kimagozzuk. A tészta egyik szélén végigrakjuk belsejével felfelé. A mandulát száraz serpenyőben pár másodperc alatt megpirítjuk, kihűtjük és a barackokra  rakjuk. A tésztát óvatosan feltekerjük, és sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk.
Ugyanezt megismételjük a másik két réteslappal is.

A tetejét lekenjük a felvert tojással, megszórjuk kevés szeletelt mandulával és a 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük.
Langyosra hűlve szeleteljük, kevés porcukorral megszórva tálaljuk.

Levendulás sárgabarack-nektarin turmix

Ebben a hőségben képtelenség komolyabb ételeket főzni, pláne sütni... enni viszont kell valamit. Bár ez a turmix inkább innivaló, de néha épp elég is ennyi. Gyorsan elkészül, tele van vitaminnal, jól lehűtve isteni finom!

Sokáig ódzkodtam attól, hogy a levendulát ételbe rakjam, de úgy gondoltam, hogy most teszek egy próbát. Nagyon fincsi lett, a sárgabarackkal nagyon jól harmonizál az íze.

Azt hiszem, hogy csak a mennyiséggel kell vigyázni, nehogy túlságosan elnyomja a levendula íze-illata a többi hozzávalóét. 

Én egy pohárnyira ennyit szórtam, mint ami itt a képen látható, így épp jó volt. :)

Hozzávalók:

2 db nektarin

6-8 db sárgabarack

2 dcl kefír

1 kisebb citrom leve

Egy kevés frissen szedett levendulavirág

A gyümölcsöket megmostam, feldaraboltam, és a turmixgépbe raktam. A héját én nem húztam le, aki úgy gondolja, megteheti, de szerintem felesleges.

Hozzáadtam a citrom kifacsart levét és a kefírt, és az egészet jól összeturmixoltam. Hűtőbe raktam,hogy jól lehűljön. Ha erre nem akarunk várni, rakjunk bele apróra tört jeget, mert azért ez hidegen az igazi. :)

Poharakba adagoltam, a tetejét megszórtam egy kis friss levendulavirággal, és már lehetett is inni. :)

Megjegyzés: én nem raktam bele semmilyen édesítőt, nekem nem hiányzik, épp jó így, hogy picit savanykás.  De természetesen tehetünk bele cukrot is, bár én inkább mézzel édesíteném, ha már mindenképp szükséges. :)

Málnás pavlova torta

Véééégre é is megcsináltam a híres pavlova tortát! Már amióta először megláttam, azóta készülök rá, és az nem most volt, hanem évekkel ezelőtt... De sosem mertem belevágni, mindig olyan bonyolultnak tűnt, féltem, hogy elrontom , nem lesz olyan, mint amilyennek lennie kell.

A másik ok az volt, hogy nem szeretem a habcsókot és a hasonló száraz, cukros édességeket.

Na, hát kár volt ennyi ideig várni, mert egyrészt nem bonyolult, hanem egyszerű. Másrészt semmi, de semmi köze nincs a száraz habcsókhoz!

A külső , vékony, száraz kéreg alatt finom krémes a belseje... ehhez jön a tejszín, és a gyümölcs... Egyszerű, és mégis tökéletes! Vagy épp ezért... általában a legegyszerűbb dolgok a legfinomabbak. :))

A nevét egy orosz balerináról , Anna Pavlováról kapta. Róla sok mindent olvashat bárki, akit érdekel. Csak nem itt, mert itt most a recept jön. :)

Még annyit, hogy ez most tulajdonképpen egy mini-pavlova. Ugyanis csak 2 tojásfehérjéből csináltam, gondoltam, hogy kezdetnek pont elég lesz... Ha nem ízlik, akkor legalább nem sok alapanyag megy kárba. Na, ez nagy  hiba volt. :))

De még így is 3 embernek épp elég volt desszertnek. Viszont mindenkinek ajánlom, hogy legalább duplázza meg, de inkább háromszorozza meg az alapanyagok mennyiségét. Legközelebb én is így teszek. :)

Most írom ezt minit.:)

Hozzávalók:

2 szobahőmérsékletű tojásfehérje

12 dkg porcukor

1 kiskanál ecet

1 evőkanál keményítő

2 dcl tejszín

vanília

- gyümölcs (ebből szerintem a legjobb hozzá valami enyhén savanykás, ami ellensúlyozza a cukros alap édességét)

Melegítsük elő a sütőt 150 °C-ra.

Kezdjük el felverni a tojásfehérjéket habnak. Ha már habos, kezdjük el kanalanként hozzáadni a porcukrot. Minden egyes kanálnyi porcukor után legalább 2 percig verjük a masszát. Így a végén egy nagyon fényes,kemény, szinte vágható masszát kapunk.

Az utolsó kanál porcukorral adjuk hozzá a keményítőt és az ecetet is, és még verjük 2-3 percig.

Ha már jó, akkor egy szilikonos sütőpapírra szedjük ki, és formázzuk egy hablapát segítségével kör alakúra. Nem baj,ha nem tökéletes, ennek a sütinek pont jól áll, ha kicsit rusztikus a külseje. 

A massza tetejét egy kicsit húzzuk szét, hogy egy kis mélyedés legyen benne középen. 

Rakjuk be a sütőbe, aminek a hőfokát rögtön vegyük is vissza 110 °C-ra.

Ezt a kisebb adagot 40 percig sütöttem, vagyis inkább szárítottam. A sütő ajtaját nem szabad nyitogatni, különben összeesik. Ha nagyobb mennyiségből készítjük, akkor a sütési idő is megemelkedik, 60-70 percre is. 

Ha letelt az idő, kapcsoljuk ki a sütőt, és az ajtaját valamivel támasszuk ki résnyire. Ez fontos, hogy a gőz ki tudjon menni. A tortát viszont még ne vegyük ki, teljesen ki kell neki hűlnie.

Ezt én úgy oldottam meg, hogy este megsütöttem, és másnap töltöttem meg és tálaltam.

Tökéletes lett, vékony száraz kéreg, de belül finom krémes maradt...

A tetejére a hideg tejszínt egy fél vaníliarúd kikapart belsejével és 1 kanál cukorral keményre vertem. Rásimítottam a pavlova tetejére, majd ráhalmoztam a málnát.

Aztán más nem maradt hátra, jól megettük. :)

Nagyon finom desszert, és igazán látványos is, csak ajánlani tudom, tuti lesz a siker vele. :)

Meggyes mandulás kuglóf

A napokban kaptam 4 kg meggyet, készült belőle többféle lekvár, egy kis jeges desszert (majd hozom sorban azoknak is a receptjét), a maradék fél kilóból pedig megsütöttem ezt a kuglófot. A receptjét Neánál,  az Otthon ízei blogon találtam. Bár ő cseresznyéből készítette, de nekem most meggy volt itthon, és hát ezzel is nagyon jó! :) 

Ezenkívül ő simán tepsiben sütötte meg, és azt hiszem, hogy az jobb választás volt, mint a kuglóf. Legalábbis gyorsabban megsüthető, az biztos. :-)) De az íze nagyon finom így is!  Mivel nálam kuglóf formában sült, így a tetejéről lemaradt a szeletelt mandula , helyette viszont raktam bele egy kis csokilencsét. Bár a mandulát tulajdonképpen rakhatjuk a tésztába is, de nekem most az nem volt itthon, így a mandulát az aroma képviselte a tésztában. :) 

Hozzávalók:

5 dcl rétesliszt

2 tojás

4 dcl tejföl

2 dcl nyírfacukor (vagy rendes cukor)

1 csomag sütőpor

csipet só

0,5 kg meggy (kimagozva)

egy kevés mandulaaroma

1 marék csokilencse 

A tojást és a tejfölt simára kevertem, majd sorban hozzáadtam a többit. A végén belekevertem a meggyet és a csokilencsét. A kuglófformát kivajaztam, liszttel megszórtam, és beleöntöttem a masszát. 180 °C-ra előmelegített sütőbe raktam. Kb. 20 perc után lejjebb vettem a hőfokot 170 °C-ra, és a tetejét lefedtem alufóliával. 1 órán keresztül sütöttem, majd rácsra borítva hagytam kihűlni, így szeleteltem fel. Mindenképp csináljunk tűpróbát, mert mindenkinek másképp süt a sütője!

Nagyon finom íze van, a mandula, meggy és csoki nagyon illik benne egymáshoz. 

Ha gyorsabban akarjuk elkészíteni, rakjuk az eredeti recept szerint 20x30 cm-es tepsibe, tetejét szórjuk meg szeletelt mandulával, és úgy süssük meg.

Lángos

Itt gondolkodtam, hogy mit csináljak vacsira, amikor eszembe jutott,hogy milyen rég volt már lángos... Nem nagyon szeretem sütni, mert olyankor olajszagban úszik a lakás, hiába a szagelszívó, ilyenkor nem sokat ér. Na de néha ki lehet bírni ezt is, mert egyébként meg nagyon gyorsan elkészül. És olyan finom, hogy egy kis kényelmetlenséget igazán megér. :-))

Be is léptem a blogra, hogy rákeressek a receptemre (hiába, egyszerűen képtelen vagyok fejben tartani a dolgokat :-)) ), erre kiderül, hogy még fel sem raktam... Pedig meg mertem volna esküdni, hogy már rég beírtam! :-))
Legjobb lenne,ha bevennék egy Cavintont, csak tudnám, hogy hová tettem... :-))

Tehát előszedtem a régi receptes füzetemet, és nekiálltam bedagasztani a tésztát. Van egy pár lángos receptem, de én ezt szeretem a legjobban. A tésztája pihe-puha, de mégis ahol kell, ott ropogós.
Eredetileg főtt burgonyát szoktam belerakni, de most már inkább burgonyapelyhet használok, gyorsabb és egyszerűbb is.

Hozzávalók:

60 dkg kenyérliszt
3 evőkanál burgonyapehely (vagy egy főtt burgonya reszelve)
2 dcl víz
2 dcl tej
3,5 dkg élesztő
1,5 kávéskanál cukor
2 kávéskanál só

-A sütéshez olaj
-A tetejére ízlés szerint fokhagyma, tejföl, reszelt sajt, stb.

A hozzávalókból lágyabb tésztát dagasztottam (én a kenyérsütőgépet használtam erre a célra), és hagytam a duplájára kelni, ez kb. 30 perc volt.
Ekkor 10 részre vágtam, egyenként kis gombócokat formáztam belőle. Egy vékonyan kiolajozott nagyobb tálcára raktam. A kezemet is kicsit beolajoztam, jobb, mint lisztezni, mert így sütés közben nem fog a liszt égni az olajban.
Folpackkal letakartam, és 15 percig pihenni hagytam.

Egy nagyobb serpenyőben olajat forrósítottam. A gombócokat olajos kézzel széthuzigáltam, próbáltam nagyjából kör alakúra, de ez nem mindig jött össze. :-))

A forró olajba téve mindkét oldalát 1-2 perc alatt készre sütöttem. Az olaj hőfokára érdemes figyelni. Ha nem elég meleg, akkor nagyon beszívja a tészta, ha túl forró, akkor viszont hamar megég.

Az olajból kivéve jól lecsepegtettem. Fokhagymás tejföllel megkenve,  reszelt sajttal megszórva ettük. 

Expressz csokis-lekváros kelt kalács

Tegnap délelőtt láttam meg Limaránál ezeket a kifliket, és két óra múlva már ettük is. Mármint nem az övét, hanem amit én addigra kisütöttem. :-))

A recept nagyon megtetszett, az ízvilága is, és az is, hogy gyorsan elkészül, mert ugye folytonos időhiányban szenvedek (ki nem...). Rövidebb a dagasztás és a kelesztés ideje is, sőt a formázás után nem is kell külön keleszteni, mindjárt mehet a sütőbe...

 Magam sem hittem volna,hogy ennyire finomak lesznek , bár Limara receptjeiben még sosem csalódtam. De ez most felkerült az abszolút kedvencek listájára, az biztos, hogy nagyon gyakran fogok ilyet sütni.

Az eredeti recepten egy picit változtattam,  nem mintha kellett volna, mert egyébként úgy jó, ahogy van, csak épp elbénáztam az elején. Ugyanis 3 dcl tej kellett volna bele, én meg elmértem, és 0,5 litert sikerült a liszthez löttyintenem... Ekkor már persze a többi hozzávaló adagját is emelni kellett, és a vaj duplázása helyett egy kis olajat adtam még a tésztához. Valamint kevesebb sót raktam bele, mint ahogy Limara írta, én édes tésztához sokallottam azt a mennyiséget, de ez ízlés kérdése.

Narancsos lekvárom sem volt itthon, de nem baj, mert azt lehet variálni.  Én most kétfélével is elkészítettem. A felébe rumos-fahéjas vadszilvalekvárt raktam (nemrég vettem egy kézműves vásárban, isteni finom!), a másik felébe pedig csokis meggylekvárt raktam, ezt tavaly én főztem be. 

 Az eredeti recept itt van, én úgy írom, ahogy én készítettem. 

Hozzávalók:

Tészta:

90 dkg finomliszt

1 mokkáskanál só

8 dkg cukor

2 vaníliás cukor

1 egész tojás + 1 tojás sárgája

0,5 l tej

7 dkg olvasztott vaj

3 evőkanál olaj

5 dkg élesztő

Töltelék:

20 dkg étcsoki

10 dkg cukor

3 evőkanál kakaó

kb. két maréknyi kókuszreszelék

1 kis üvegnyi lekvár

1 tojás a tészta kenéséhez

A tészta hozzávalóit a gépbe raktam, és 15 perc alatt lágy tésztát dagasztottam belőle (természetesen kézzel is lehet, csak így egyszerűbb). A gépben hagytam kelni további 20 percig. 

Közben elkészítettem a tölteléket. A csokit, cukrot, kakaót egy késes aprítóba raktam, és együtt finomra daráltam. Két részre osztottam. Az egyik feléhez  rumos-fahéjas vadszilvalekvárt, a másik feléhez pedig  csokis meggylekvárt adtam. Kb. 2-3 evőkanálnyi kell, annyi, hogy kenhető masszát kapjunk.

Mikor a tészta megkelt, 4 részre osztottam, és egyenként jó nagy kör alakúra nyújtottam. Az elsőt megkentem az egyik fajta csokis masszával, ráraktam a másik kinyújtott lapot, majd pizzavágóval 16 részre osztottam. 

Egyenként nem túl szorosra feltekertem, és egy sütőpapírral bélelt tepsire raktam. A tetejét lekentem a felvert tojással , és kelesztés nélkül mindjárt a  hideg sütőbe raktam. 200 °C-ra bekapcsoltam, és kb. 25 perc alatt készre sütöttem.
Mikor már jó meleg volt a sütő, egy pillanatra kinyitva egy kevés vizet löttyintettem az aljába, így gőz keletkezik, ez jót tesz a kelt tésztának. A többinél már mindjárt az elején ment a víz, mert akkor már eleve meleg volt a sütő.

A másik két tésztánál ugyanúgy jártam el, mint az elsőnél, csak ott a csokis meggylekvárral elkevert masszára még szórtam kókuszreszeléket is.

A tésztából 32 darab kifli lett, három tepsin tudtam kisütni. 

Nagyon finom lett, akiknek vittem kóstolóba, azok is nagyon dicsérték.

Limara, köszi ezt a jó kis receptet, tuti, hogy gyakran lesz ismétlés! :-)