2011. december 30., péntek

BUÉK 2012 !





Minden kedves látogatómnak vidám szilvesztert, és nagyon boldog, örömökben és sikerekben gazdag új évet kívánok! 

Gesztenyés bomba



A torta receptjét Gesztenye blogján találtam / hol máshol?? :) /, és rögtön megtetszett. Szeretem az ilyen sütés nélkül, gyorsan elkészíthető sütiket. A gesztenyét meg pláne szeretem. Így sokat nem is gondolkodtam, megcsináltam. Szerintem bombajó lett, ezért (és a formája miatt) nálam a gesztenyés bomba nevet kapta. :)  Geszti, köszi a receptet! :)

 Az eredeti recepten mindössze annyit változtattam,hogy én több tejszínt raktam bele, mert inkább tejszínesebb krémet szerettem volna. Hogy biztosan megálljon szeleteléskor, adtam hozzá zselatint is.

Hozzávalók:

0,5 kg gesztenyemassza
30 dkg hosszúkás babapiskóta
25 dkg mascarpone
3 dcl tejszín
1 zacskó zselatin
rum ízlés szerint
tej
étcsokoládé és olaj a bevonathoz

A gesztenyemasszát elkevertem a mascarponéval és 2 evőkanál rummal. A zselatint elkevertem 1 dcl tejszínben, egy perc keverés után hozzáadtam a többi tejszínt is. Azt a fajta zselatint használtam, amit szinte rögtön a krémhez lehet keverni, nem kell melegíteni. Majd  fokozatosan a tejszínhez adtam a gesztenyés krémet, és alaposan elkvertem.
Egy tálat folpackkal kibéleltem, és kikészítettem a babapiskótákat.
A tejben is elkevertem egy kevés rumot, majd a babaiskótákat belemártottam. Nem szabad eláztatni, elég egy pillanatra belemártani. A tál alját és az oldalát is kiraktam a piskótával, majd beleraktam a krém egy részét. Erre jött ismét egy sor piskóta, majd a krém másik fele, végül piskótával zártam le. A folpackot ráhajtottam, a tálat lefedtem, és egy éjszakára a hűtőbe raktam.

Másnap egy nagyobb tányérra borítottam, a folpackot óvatosan lehúztam róla.
Gőz felett kevés olajjal étcsokit olvastottam, és ráöntöttem. Tejszínhabbal és cukorgyöngyökkel díszíttem.


Duplán diós torta


Elég ritkán állok neki tortát sütni, nekem az mindig nagy kihívás (aztán persze annál jobban örülök, ha értékelhető végeredményt sikerül produkálnom). De van évente 2-3 olyan alkalom, amikor összeszedem magam, és nekifogok. Rossz szokásomhoz híven persze az utolsó pillanatban...aztán ebből mindig valami kalamajka keveredik, amikor is századszor is  megkérdezem magamtól, hogy ugyan miért is fogtam neki, miért nem a cukrászdában vettem meg, és megfogadom, hogy soha többet nem csinálok tortát...

Most ez a legutolsó alkalom férj szülinapja volt. Két tortát vettem tervbe (tervezésben még jó vagyok), gondoltam mi az nekem, hisz az egyik úgyis sütés nélküli lesz...Azt el is készítettem még előző este , mondjuk jó kis bonyodalmak voltak annál is, pedig nagyon egyszerű az egész, na majd azt elmesélem,ha azt fogom posztolni.
Egyenlőre maradjunk a diótortánál. :)



Kezdjük ott, hogy nem is diótortát akartam sütni, hanem a Kinder Bueno szeletet tortaformában.Mikor nekiálltam, akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem nutellát venni hozzá. Szuper. Na ez miatt már nem volt kedvem elmenni üzletbe, így gondoltam, kompromisszumot kötök, jó lesz az nutella nélkül is.
Ennek a Kinder Buenonak nagyon finom diós a tésztája (egyébként is szerintem az egyik legfinomabb süti), csak a tojásfehérje kell bele, a sárgája megy a krémbe.
Nekiálltam összekeverni a dolgokat, és mikor már minden oké volt, akkor egy laza mozdulattal beledöntöttem a 8 tojás sárgáját is... Na, akkor már kezdett lilulni a fejem... Az biztos volt, hogy nem fogok még 8 tojást felütni azért,hogy ilyen legyen a krém, mert akkor meg mit csinálok a fehérjékkel?
Tehát nekiálltam krémet kereseni a neten, de akkor már úgy gondoltam,hogy ha lúd, akkor legyen kövér, nemcsak a tésztája, hanem a krém is diós lesz, hisz férj is és az ikertestvére is dió /és mák/imádók.

A diós krémre rákeresve a google  Macikonyha Baromira diós tortáját adta ki. Nagyon megtetszett, úgyhogy ennél is maradtam. Nem bántam meg, a krém iszonyúan jó, és én csak ajánlani tudom,amit ő is írt, hogy a diót okvetlenül érdemes megpörkölni előtte, mert nagyon jó ízt ad neki.




Hozzávalók a tésztához:

8 tojás
8 evőkanál cukor
2 evőkanál olaj
3 evőkanál rétesliszt
2 evőkanál zsemlemorzsa
15 dkg dió
0,5 zacskó sütőpor

Hozzávalók a krémhez:

4,5 dcl tej
9 dkg liszt
20 dkg porcukor
30 dkg pörkölt darált dió
25 dkg vaj
2 vaníliás cukor
3/4 dcl rum

A díszítéshez tejszínhab és felezett diószemek.



A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéből a cukorral kemény habot vertem.Hozzáadtam a lisztet (a sütőport elkevertem benne), zsemlemorzsát, a tojások sárgáját és végül az olajat és a diót is. A diót én nem daráltam nagyon apróra, hanem kicsit darabosra. 26 cm átmérőjű tortaformába öntöttem, és 180 °C-on kb. 25 perc alatt készre sütöttem. A formának csak az aljára tettem kör alakúra vágott sütőpapírt, az oldalára nem, és vajjal sem kentem ki.
Mikor megsült, rácsra téve hagytam kihűlni, majd félbevágtam. Közben elkészítettem a krémet .



A krémhez való diót elterítettem egy sütőpapíros tepsin, és a még forró sütőben kb. 10 perc alatt megpirítottam, majd a késes aprítómmal finomra daráltam.
A tejben gőz fölött sűrűre főztem a lisztet,még melegen hozzákevertem a vaníliás cukrot, majd hagytam kihűlni. A porcukrot elkevertem a vajjal, majd a kihűlt krémhez kevertem, hozzáadtam a rumot és a diót.
Az egészet jól elkevertem, majd a nagy részét a két lap közé töltöttem, a maradékkal megkentem a tetejét és az oldalát. 

Az oldalát darabosra darált dióval díszítettem, a tetejét pedig felezett dióval és tejszínnel.
A krém a sok vaj ellenére is nagyon finom, könnyű.


2011. december 23., péntek

Kellemes karácsonyi ünnepeket !



Minden kedves látogatómnak nagyon boldog, örömteli ünnepeket kívánok!


Szeretném megköszönni mindenkinek, aki kitart mellettem, és benéz hozzám, annak ellenére, hogy mostanában sajnos nem volt időm új recepteket feltölteni. Most egy kicsit sűrű időszak áll mögöttem, remélem,hogy az új évben minden visszazökken a régi kerékvágásba... :)

2011. december 3., szombat

Füstölt sajtos, sárgarépás kenő



A napokban kaptam ennek a kenyérre kenhető kencének a receptjét az NLC főzős fórumán Evától. Nem volt kérdés,hogy elkészítem,hisz a répát és a füstölt sajtot is nagyon szeretem, és gondoltam, hogy együtt is nagyon finom lesz. De hogy ennyire? Nekem nagyon bejött!



Hozzávalók:
20 dkg sárgarépa
2 evőkanál majonéz
2 evőkanál tejföl
15 dkg füstölt sajt
5 dkg krémsajt
2-3 gerezd fokhagyma
só, őrölt bors

A sárgarépát és a füstölt sajtot vékonyra  reszeltem. A majonézt elkevertem a tejföllel, finomra reszelt fokhagymával, sóval,borssal , majd hozzáadtam a répát és a sajtot. Az egészet összekevertem, és egy éjszakára a hűtőbe raktam.




Frissen is finom, de a pár óra  állás csak jót tesz neki, az ízek jobban összeérnek. Kenyérre, kiflire, bagette, pirítósra kenhetjük.






2011. november 17., csütörtök

Körtés-diós süti




Ma egészen másfajta sütit terveztem sütni, meg is vettem a hozzávalókat. Aztán meg annyi minden közbejött, hogy mire odajutottam,hogy elkészítsem, mégis inkább mást válaszottam. Mégpedig azért, mert a tervezett sütit pihentetni kell fogyasztás előtt pár órát a hűtőben. De majd arra is sort kerítek a napokban egész biztosan.

De most írom ennek a receptjét, ez egy egészen egyszerű, kevert tésztás süti, a tetején körtével. Egészen pontosan körtebefőttel.  Persze friss körtéből is készíthető, abban az esetben nem árt egy kicsit fűszeres, cukros vízben kicsit megpárolni. De nekem még van a tavaly elrakott körtebefőttből pár üveggel, ezért a gyorsaság jegyében ehhez nyúltam. 
Mikor a körtéket befőzöm, pár üveggel rakok el csak úgy natúr, de pár üvegbe mindig rakok egy kis fűszert is : fahéjrudat, csillagánizst, pár szem szegfűszeget. Bár ezektől picit megbarnul, de cserébe csodásan fűszeres íze lesz. :)

Mire a süti elkészült, sötét este lett, ezért csak villanyfénynél tudtam fényképezni. Na, ez meg is látszik a képek minőségén, nagyon rosszak a színek és a fények is.  :(
Úgyhogy bár ez nem nagyon látszik meg a képeken, de a süti egész finom lett. :))

A süti eredeti receptjét a Nők Lapja konyha szeptemberi számában találtam, de pár dolgot  változtattam rajta. Ott még mák és alma szerepelt a hozzávalók között. :)  Írom,hogy készítettem én. :)





Hozzávalók:

10 dkg őrölt dió
10 dkg finomliszt
1 doboz natúr joghurt
0,5 csomag sütőpor
10 dkg cukor
csipet só
1 egész tojás
8 dkg olvasztott vaj

1 üveg körtebefőtt
2 evőkanál méz
2 marék szeletelt mandula

A tészta hozzávalóit összekevertem, és egy vajazott, lisztezett formába öntöttem. A forma átmérője 28 cm. 
A tetejére raktam a felkockázott körtét, megszórtam a mandulával, és vékonyan rácsorgattam a mézet.


170 °C-os sütőben 40 perc alatt készre sütöttem. A formában hagytam langyosra hűlni, és csak ekkor szeleteltem fel.


2011. november 14., hétfő

Tönkölylisztes sós csigák sült hagymával



Múlt héten szombaton sűrű volt a napom. Délután munkába kellett mennem, de előtte még kenyeret akartam sütni, főzni is kellett valamit, és már annyira megettem volna valami jó kis sósat... Lehetőleg olyat, ami express gyorsan elkészül, és van is itthon hozzávalóm, mert üzletbe menni már igazán nem volt időm.
Ráadásul teljeskiőrlésű lisztből szerettem volna valamit, mert mostanában túl sok volt a finomlisztes nasi. Volt itthon még tavalyról tk. tönkölylisztem, háztól vettem kenyérsütés céljából. De valahogy a tavalyi lisztből (ebből a fajtából) nem tudtam jó kenyeret sütni, túl vizes volt talán, nem értek hozzá, de a kenyerek mintha nem sültek volna  át rendesen. 
Viszont pogácsának megfelel, mert az ugye vékonyabb, így nincs vele ilyen gond. Viszont nem akartam,hogy nagyon tömör legyen, így a lisztet átszitáltam. Így kaptam egy se nem finom, se nem tk. lisztet. :)) 


A visszamaradt korpa pedig jó lesz majd "feljavítani" a finomlisztet,ha abból akarok kenyeret sütni. :))
 A formája pedig csak az egyszerűség és a gyorsaság jegyében lett ilyen. Bár a csiga-vonal nem túlzottan kivehető sütés után, de az íze kárpótol a kicsit amorf külső miatt. :)


Hozzávalók:


0,5 kg átszitált teljeskiőrlésű tönkölyliszt
1 sütőpor
30 dkg vaj
1 egész tojás + 1 tojás sárgája
3 kiskanál só
20 dkg tejföl


1 jó nagy fej lilahagyma, kevés olaj


A kenéshez egy egész tojás.


Először is a hagymát kockára vágtam , és olajon kicsit megpirítottam (vigyázzunk, ne égjen meg, mert akkor keserű lesz). Félreraktam, hogy kihűljön, közben összeállítottam a tésztát.
A lisztben elkevertem a sütőport és a sót, majd hozzáadtam a tojásokat, tejfölt, és belereszeltem a vajat. Jól összegyúrtam. 




Kinyújtottam, majd ráraktam a sült hagymát, a visszamaradt olajjal is megcsorgattam.




Feltekertem, mint a piskótát, és vékony szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, a felvert tojással megkentem. 





175 °C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütöttem. 







Egy másik pogácsareceptem, amiben szintén sült hagyma van, ITT megtalálható. 


2011. november 8., kedd

Mandulás almatorta



A receptet a Nők Lapja Cafe egyik főzős topikján kaptam, mégpedig Panamától. Kisebb változtatásokkal készítettem el a hétvégén, és nagyon ízlett mindnyájunknak.
Annyit módosítottam az eredeti recepten, hogy másfél adagot csináltam, mert nekem elég nagy a tortaformám (26 cm az átmérője), úgy gondoltam, hogy elbírja a több tésztát.
A másik változttás az volt, hogy a tésztába az eredetileg írt rumaroma helyett (mivel épp nem volt itthon ), mandulaaromát raktam. Szerintem kifejezetten jó lett vele, de azért kíváncsi vagyok a rumos változatra is, legközelebb azzal sütöm meg.

Hozzávalók:

6-8 darab alma
0,5 citrom leve
26 dkg rétesliszt
20 dkg vaj vagy margarin
15 dkg cukor (én most finomítatlan barna nádcukrot használtam, nagyon finom az illata)
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
3 egész tojás
3 evőkanál mandulaaroma
1 dcl tej
1 kiskanál fahéj
csipet só

A tetejére sárgabaracklekvár és mandulaforgács.


Miközben a  sütőt előmelegítettem 175 °C-ra, elkészítettem a tésztát. A vajat a cukorral, vaníliás cukorral, sóval jól kikevertem, egyenként hozzáadtam a tojásokat, majd beleraktam a mandulaaromát, liszttel elkevert sütőport és a tejet.
Egy tortaforma aljára sütőpapírt raktam, az oldalát pedig kivajaztam, majd beleöntöttem a masszát. Az almákat meghámoztam, negyedekre vágtam, és vékonyan felszeleltem. Szépen körben a tészta tetejére raktam, nekem két soron lettek így, majd betoltam a sütőbe.


30 percnyi sütés után kivettem, gyorsan rákentem a baracklekvárt, rászórtam a szeletelt mandulát, és további 15-20 percig sütöttem.




Miután elkészült, kicsit hűlni hagytam pár percig, majd egy éles késsel meglazítottam a torta szélét, hogy könnyebben elváljon a formától.




Mikor teljesen kihűlt, akkor szeleteltem fel. Isteni finom lett, a karamellizálódott sárgabaracklekvár és a ropogós mandula nagyon finom volt a tetején. A mandulaaromától pedig nagyon jó ízű és illatos lett az egész süti. 





2011. november 7., hétfő

Tejes kiflik



Egy új receptet próbáltam kiflisütéskor, ugyanis az egyik közösségi oldalon olyan meggyőző képeket láttam róla, hogy ezt nem lehetett kihagyni! :)
A receptet hozzá  Alexa Christi oldalán találtam meg. Csak nagyon pici változtatást eszközöltem rajta, igazán apróság, de azért írom. Én olivaolaj helyett csak egyszerű napraforgó olajat használtam, és rögtön hozzá adtam az egészet, mikor beraktam a kenyérsütőgépbe. Ugyanis nálam az dagasztotta meg helyettem. :)

Beírom, ahogy én készítettem, az eredeti recept  fázisfotókkal együtt a fenti linkre kattintva  megtalálható. A fotóim sajnos elég bénák lettek, de a kiflik már késő estére sültek ki. Sötét is volt, és már fáradt voltam, nem volt energiám sokat vacakolni vele. Mindenesetre máskor is fogok még ilyet sütni, legfeljebb akkor kicserélem ezeket a mostani képeket. :))




Hozzávalók:

25 dkg rétesliszt
30 dkg finomliszt
3 dcl langyos tej
3 dkg élesztő
1 ek cukor
1 ek só
4 dkg olvasztott vaj
1 tojás
3 ek olaj


Az összes hozzávalót a gép üstjébe raktam, és bedagasztottam vele. Átraktam egy kelesztőtálba, és kb. egy óra alatt a duplájára hagytam kelni.
Ekkor finoman átgyúrtam, 3 részre osztottam, bucikat formáztam, és kicsit pihentettem. Majd egyenként kör alakúra nyújtottam, és 6 részre osztottam. Nyújtófával még egy kicsit egyenként ellapítgattam a cikkelyeket, majd a szélesebb végétől kezdve szorosan feltekertem.
A felét egyenesre formáztam, a másik feléből görbe kiflik lettek. :)





Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és letakarva kb. 1 óra alatt hagytam jól megkelni. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, a kiflik tetejét megkentem tejjel. A felét durva szemű sóval és köménymaggal, a másik felét szezámmaggal szórtam meg. 
Mielőtt a sütőbe raktam volna, még lespricceltem vízzel. Kb. 20 perc alatt sültek készre. 

Nagyon finom, kívül ropogós, belül foszlós kiflik lettek.



2011. október 16., vasárnap

Svájci gyökérkenyér - pain paillasse - a kenyér világnapjára






"A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA. A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének – az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak –, a kenyérnek a jelentőségét. A világnapot már közel 30 ország ünnepli elsősorban karitatív jelleggel, mivel ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére a nagyközönség figyelmét is felhívják."
(Idézet innen) 

A héten Limarától kaptam egy meghívást a facebookon, hogy ha van kedvem, csatlakozzak ehhez a  kezdeményezéshez. Persze örömmel tettem, hisz kenyeret egyébként is sütök, néha ajándékba is. Most is az volt az akció  lényege, hogy aki egyébként is sütne kenyeret, ne egyet süssön, hanem kettőt, és az egyiket ajándékozza valakinek. Lehet az szomszéd, barát, bárki. 

 


Úgy gondoltam, hogy e jeles alkalomból végre megsütöm ezt a fajta kenyeret. Egyszer ettem ilyet, nekem nagyon ízlett, azóta keresem a megfelelő receptet hozzá. Nemrégiben  rá is akadtam a Zamat és illat blogon, a kép nagyon meggyőző volt, a recept egyszerű, és mivel Trinitynél eddig csupa jó receptet találtam, ez mellett döntöttem.

 A recepten csak annyit változtattam, hogy rögtön dupla adaggal indítottam, és a szárított helyett friss élesztőt használtam. Egyébként az egész úgy jó,ahogy van, nagyon finom lett a végeredmény. Kicsit hasonlít a dagasztás nélküli kenyérhez, de attól jobban formázható.

A fele ízesítés nélkül készült, a másik felébe raktam szárított  oregánót, bazsalikomot és kakukkfüvet.

Hozzávalók:

1 kg kenyérliszt (BL-80)
8 dcl langyos víz
3,5 dkg friss élesztő (vagy 1 dkg szárított)
2,5 dkg só
1 kiskanál cukor

fűszerek ízlés szerint

Tegnap este a lisztet egy nagy dagasztótálba öntöttem, hozzáadtam az élesztőt, cukrot és a sót. Hozzáadtam a langyos vizet, és fakanállal alaposan elkevertem (nem kell dagasztani).
A tálat lefedve hagytam szobahőmérsékleten egész éjjelre (kb. 12 óra kell neki).



Ma délelőtt a tésztát egy alaposan belisztezett gyúródeszkára öntöttem, és négy részre osztottam. Egyenként téglalap alakúra formáztam, lapítgattam. Kettőt csak úgy simán feltekertem, de kettőre ekkor szórtam rá a szárított fűszernövényeket, és csak utána tekertem fel bagett formára. Majd a rudat háromszor-négyszer megtekertem (ez a gyökérkenyér jellegzetes formája), és sűtőpapírral bélelt tepsire raktam, és hagytam még egy órát kelni.



Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra, a sütő aljába egy kis lábasba vizet tettem, ami így gőzösíti a sütőt. A tésztát vízzel lespricceltem, liszttel meghintettem, majd a sütőbe raktam, és kb. 30 perc alatt készre sütöttem.



A sütőből kivéve egy kevés vízzel lespricceltem, és rácsra téve hagytam kihűni.

Szerintem nagyon finom, csak ajánlani tudom ezt a fajta kenyeret és az elkészítési módot is. 
Remélem a barátainknak is ízlett, akiknek küldtem belőle. :))


Trinity, köszönöm a receptet! :)



2011. október 6., csütörtök

Sós kréker




A receptet Maxnál találtam még régebben. El is mentettem magamnak, de aztán folyton halogattam az elkészítését, mert olyan bonyolultnak tűnt. Na, ezt nem kellett volna!
Tegnap végre nekiálltam, és mondhatom,hogy gyorsabban elkészült, mint egy pogácsa. Nagyon tudom ajánlani azoknak, akik szeretnék lecserélni az üzletei sós rágcsákat valami házira, ami garantáltan nincs tele mindenféle műizékkel és ízfokozókkal. Mindenesetre ezek nélkül is jó íze van. :)

Az ízesítésnek csak a fantáziánk szab határt, nálam most négyféle változatban készültek: mákos, köménymagos, paprikás és provance-i fűszerkeverékes.
A recepten csak annyit változtattam, hogy a liszt egy részét lecseréltem grahamlisztre.  Legközelebb (mert tuti,hogy lesz legközelebb!) még egy picivel több sót fogok belerakni, mert én a sós rágcsákat tényleg sósan szeretem. Tudom,hogy nem túl egészséges a sok só, úgyhogy ezt inkább mindenkinek a saját ízlésére, szokására bíznám.

Hozzávalók:

50 dkg liszt (nálam 15 dkg graham+35 dkg finomliszt)
24 dkg víz
6 dkg oliva olaj
1,5 dkg só
1 teáskanál cukor
2 kiskanál szárított élesztő (vagy 1,6-2 dkg élesztő)

A szóráshoz: só, köménymag, mák, provanszi fűszerkeverék, őrölt pirospaprika és olaj.




A hozzávalókból a kenyérsütőgép dagasztóprogramját használva tésztát dagasztottam. Langyos helyen 50 percig hagytam kelni.
Négy részre osztottam, és egyenként vékonyra nyújtottam enyhén lisztezett deszkán. Mikor kezdett volna leragadni, akkor áthúztam egy tepsi méretűre vágott sütőpapírra, és jó vékonyra nyújtottam. Sóztam, rászórtam az egyik ízesítőt, és sodrófával belehengereltem.  Csak a pirospaprika ízesítésnél jártam el másképp, itt a paprikát elkevertem egy kis olivaolajjal, és ezzel kentem le a tésztát, majd így sóztam, és szórtam még rá köménymagot.
Derelyevágóval négyzetekre vágtam,és így egyben áthúztam a tepsire, és 160 °C-on kb. 20 perc alatt készre sütöttem.



Ahol összeragadt, azt széttördeltem, ez könnyen ment.

Megjegyzés: nekem volt egy kis baki az elején, ugyanis nem akart megkelni a tészta a porélesztővel.Ritkán használok porélesztőt, és a tasak már nyitva volt egy ideje, talán ez volt a gond.  Ekkor Max tanácsát követve egy kiskanálnyi porélesztőt elkevertem egy kevés liszttel és langyos vízzel, a tésztához adtam, majd újból bedagasztottam. Ez működött, így  már megkelt.

Még annyi, hogy mindenkinek más jön be, van, aki a puhábbat szereti, de nekem a ropogós ízlett jobban. Ehhez igazán vékonyra kell nyújtani a tésztát. Viszont a sütésnél vigyázni kell, mert hamar megég. Ezért a 20 perc inkább csak tájékoztató jellegű, nézzünk rá hamarább is.

Almás-mákos csiga kelt tésztából





Az elmúlt két nap során mindenhol kakaós csigákba botlottam, mint egy járvány, úgy terjedt, sorba sütötte mindenki. :) Délutánra már teljesen kész voltam, muszáj volt nekem is bedagasztani egy adagra valót.
A receptet Gizi oldalán találtam, aki viszont Limarától kölcsönözte. Nem is teketóriáztam sokat, Limara kelt tésztái mindig szuperek, így én is eszerint készítettem. 
Csak egy szépséghibája volt a dolognak. Menet közben jöttem rá, hogy nincs itthon kakaó...gondoltam,hogy akkor lesz fahéjas csiga. Na, az is csak kb. 2 kanálnyi volt a dobozkában. A tészta meg már majd kidagadt a formából... :))  Úgyhogy körülnéztem, mivel tudnám megtölteni, és a mákra esett a választásom. Mondjuk nem sok mindenből tudtam válogatni, konkrétan csak ebből.  :D Megpucoltam még hozzá azt a 3-4 almát, ami a kosárban találtam, és a végén egész finomságos csigák lettek belőle. :)

Hozzávalók a tésztához:

35 dkg finomliszt
15 dkg rétesliszt
2 evőkanál cukor
1 vaníliás cukor
1 egész tojás
1 tojássárgája
2,5 dcl langyos tej
2,5 dkg élesztő
8 dkg olvasztott vaj

Mindent belepakoltam a kenyérsütőgépbe, és bedagasztottam vele a tésztát, majd a gépben is hagytam megkelni. Természetesen kézzel is bedagaszthatjuk, ez esetben meleg helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
Majd lisztezett deszkán nagy téglalap alakúra nyújtottam és megkentem a következő töltelékkel:

20 dkg mák
porcukor ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
kevés fahéj




Ezeket összekevertem, és kb. 1 dcl forró tejjel leöntöttem, így nem lesz száraz a töltelék. A tejet inkább apránként adjuk hozzá, mert az sem jó, ha túl folyósra sikerül.
Utána a megtisztított almát a reszelő nagyobb lyukú részén egyenesen ráreszeltem, majd még egy pici fahéjjal meghintettem. Feltekertem, és kb. ujjnyi vastagságúra vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, és 170 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 20 perc alatt készre sütöttem.

A sütőből kiszedve rögtön meglocsoltam  vaníliás cukorral elkevert  forró tejjel. Ettől a tészta puhább, foszlósabb lesz.




2011. szeptember 24., szombat

Rizskoch muffinformában, fahéjas, vaníliás szőlőmártással




Mostanában elég ritkán főzök, ha mégis, akkor sem  újdonságokat, inkább a régi, bevált receptjeimet szedem elő. Ez most egy ilyen időszak...
Mindenesetre nagyon köszönöm a régi és az új látogatóimnak, olvasóimnak, hogy kitartanak mellettem ebben a nem túl termékeny időszakomban is. :)

Ma például épp töltött paprikát készítettem, lett is egy jókora lábassal, így holnap megint nincs főzés, maradt belőle bőven. :) Viszont egy kis édességet már nagyon megettünk volna, ezért elkezdtem recepteket keresgélni. Valami szőlőset akartam, mert kaptunk egy táska nagyszemű, fehér csemegeszőlőt, csak úgy "natúr" biztos nem fog mind elfogyni. De akármelyik receptet is néztem, vagy nem volt hozzá itthon valami alapanyag, vagy túl macerás volt. :) Akkor eszembe jutott,hogy férj emlegette valamelyik nap, hogy milyen rég csináltam már tejberizst. Onnan már csak egy röpke gondolat volt a rizsfelfújt. Hm, mi lenne,ha csinálnék rizsfelfújtat, és mellé a szőlőből valamit? 

 A rizsfelfújt receptje és elkészítési módja ide kattintva megtalálható. Hogy mégse legyen annyira unalmas, annyit változtattam most rajta, hogy a masszát kis muffinformákba szedtem, és úgy sütöttem ki. 

Amíg a rizskoch megsült, elkészült a szőlőmártás is. Pontos mennyiségeket nem írok, ezt mindenki ízlése szerint csinálja. Kellett hozzá egy jókora fürt szőlő, kevés cukor, 1 rúd vanília, 1 darabka fahéj, 1 csapott evőkanál keményítő.

A szőlőszemeket félbevágtam, kimagoztam. Egy lábas aljára kevés vizet raktam, kb. 0,5 decit, erre jött a szőlő. Lassú tűzön, lefedve pároltam a fűszerekkel együtt. A vaníliarudat felhasítottam, belsejét kikapartam, és a szőlőhöz adtam. A vanília héját is belefőztem, ezt a végén a fahéjjal együtt kivettem.
Kb. 20 perc után a fele szőlőt kiszedtem, félreraktam. A maradékot egy botmixerrel pépesítettem, és egy szűrőn átpasszíroztam. Hozzáadtam a keményítőt, jól elkevertem, visszaraktam a szőlőszemeket is, és hagytam, hogy egyet-kettőt forrjon. 
Nem mondom, egy kicsit macerás a szőlőmagozás, de megérte, nagyon finom lett! Csak ajánlani tudom. :)


Tálaláskor a tányérra szedtem a szőlőmártásból, és erre raktam a rizskoch-muffinokat.





2011. augusztus 8., hétfő

Fűszeres joghurtban pácolt , grillezett csibemell





Tegnap írtam meg a posztot a sült cékláról, ma viszont szeretném azt bemutatni, ami mellé ez köretként elkészült.
Egy könnyű kis ebédet terveztem erre a hétvégére, ami gyorsan elkészül. Grillezett csibemellre esett a választásom, és hogy ne legyen túl száraz, bepácoltam.

Hozzávalók:

2 nagyobb csibemell
2 dcl natúr fehér joghurt
1 dcl olivaolaj
őrölt négyszínű borskeverék
2 gerezd fokhagyma
friss kakukkfű és bazsalikom 

Mindkét csibemellet lapjában ketté vágtam, így négy szeletet kaptam. A joghurtot összekevertem az olajjal és a fűszerekkel, majd beleraktam a hússzeleteket. Úgy igazítottam,hogy mindegyiket ellepje.Lefedve pár órára a hűtőbe raktam. 




Majd a grillserpenyőbe kevés olivaolajat öntöttem, felforrósítottam. A pácból kivettem a húsokat, a nagyrészét csak úgy kézzel letörölgettem róla. Csak ekkor sóztam meg, és megszórtam még egy csipet őrölt borssal és kakukkfűvel.  A felforrósított serpenyőbe raktam, és mindkét oldalát 2-3 perc alatt megpirítottam.

Arra vigyázzunk, hogy ha rárakjuk a húst a grillre, akkor egy darabig ne piszkáljuk, ne tologassuk, mozgassuk. Csak hagyjuk kb. 2 percig, hogy meg tudjon sülni, utána lehet fordítani.

Ez a grillezett csibemell nagyon jól illett a sült céklához.