Azt hiszem egy kicsit félrevezető a blogom címe,mert itt legkevésbé a kertekről lesz szó.Sokkal inkább finom ételekről. Viszont miért ne lehetne egy kertben finomakat enni?
2011. január 23., vasárnap
Fánk gömbölyűre, karikára...
Nem tudom,hogy mennyire derült ki rólam itt a blog írása közben, hogy én a kelt tészták szerelmese vagyok. Minden elképzelhető formájában imádom, sósan, édesen, kenyérnek, kalácsnak... Nekem a legfinomabb süti vagy torta is olyan, hogy elmegy, na de egy kelt kalács, az már valami! :))
Nem csak enni szeretem, hanem dolgozni is vele. Megnyugtat, amíg formázhatom. Ellentétben egy krémes sütivel, amitől a frász kerülget, hogy vajon mikor fog szétcsúszni, aminek egyben kéne maradni? Nem is vágok neki túl gyakran, hogy valami tortacsodát kreáljak. :))
Egy igazi, klasszikus fánk pedig a kelt tészták királynője tud lenni! Talán ezért is fordulhatott elő, hogy mindeddig még nem mertem nekiállni. Féltem, hogy mi lesz, ha nem lesz olyan szép szalagos, mint amilyennek a nagykönyvben meg van írva? Bár az is igaz, hogy anyukám igen finom fánkot süt, és mindig küld is belőle kóstolót, tehát nélkülöznöm azért nem kellett ezt a finomságot.
Viszont múltkor megláttam Mohánál a gyönyörűséges fánkjait, és akkor úgy gondoltam, hogy most már itt az ideje, hogy én is nekifogjak. A recept teljes egészében tőle van, minden változtatás nélkül /illetve egy apróság mégis, ő 3 dkg élesztőt ír a receptben, én viszont 4 dkg-ot raktam bele, mivel ekkora kocka élesztőm volt itthon, és nem akartam azt az 1 dkg-ot levágni róla/.
Hozzávalók:
70 dkg finomliszt
5 púpozott evőkanál porcukor
1 egész tojás
3 tojássárgája
7 dkg olvasztott vaj
3 dcl langyos tej
0,5 dcl rum
4 dkg élesztő
1 narancs héja reszelve
1 vaníliarúd kikapart belseje
Az összes hozzávalót a kenyérsütőgép üstjébe raktam /alulra a folyékony dolgokat, a tetejére pedig a szárazakat/, és elindítottam a dagasztóprogramot.
Miután bedagasztotta, még 50 percig hagytam a gépben kelni. Ekkor kivettem, és egy lisztezett deszkára borítottam.
Mielőtt tovább írom, nézzék meg, hogy micsoda szépen látszanak a tésztában a pici kis vanília pöttyök! Olyan illata van tőle és a narancshéjtól a tésztának már most is, hogy az csuda! :))
Elkezdtem egy 6 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatni a fánkokat, mikor eszembe jutott, hogy a nagymamám valamikor csinált karikákat is az ilyen tésztából. Rögtön fogtam is egy még nagyobb, 8 cm átmérőjű szaggatót, és először azzal vágtam ki egy nagyobb formát, majd annak a közepéből a 6 centissel egy kisebbet. Így lett egy gömbölyű és karika formájú fánkom. :)
Letakarva még 40 percig hagytam őket kelni.
Ezután egy mélyebb, és széles lábasban jó bőven olajat hevítettem. Nem kell túl forrónak lenni, mert akkor csak megégnek kívülről a tészták, viszont belül nyers marad.
Az első adag nekem is túl sötét lett, bár még az ehető kategóriában maradt, de utána már jobban ügyeltem az olajra. Oda kell figyelni nagyon, mert ha túl hideg, akkor nem sül, csak megszívja magát olajjal, és akkor valami ehetetlenül nehéz lesz.
De ettől eltekintve gyorsan megy az egész. A fánktészta felső részére az ujjunkkal nyomjunk egy mélyedést, majd ezzel az oldalával lefelé rakjuk az olajba.
A fánkok mindkét oldalát 1,5-2 percig sütjük. Az első felét fedő alatt, a második felét már fedő nélkül.
Majd szedjük ki egy papírtörlőre, hogy leitassuk róla a felesleges olajat.
Ezután már nincs más hátra, mint egy fátyolnyi porcukorral meghinteni, ízlés szerint különféle lekvárokkal a mélyedéseket megtölteni, és megenni. Melegen a legfinomabb! :))
A szalagok még nem olyan tökéletesek, mint Mohánál, de remélem,hogy legközelebb lesz ez még jobb is. Mindenesetre köszi a receptet Moha !
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Szerintem semmi baj nincs azokkal a szalagokkal; úgy jó, ahogy van:) még szerencse, hogy szombaton mi is ugyanezt a fánkot ettük, csak ezért nem csöpög a nyálam most!
Gyönyörűek lettek!:-)Szép szalagosak!
Csodálatos. A bélzete is milyen gusztusos lukacsos. Nagyon jól sikerült. Gratulálok.
Szemi, csodálatosak ezek a fánkok! A belseje is nagyon szép! Én is csak a kelt dolgokat szeretem sütni és csak kézzel dagasztok kenyeret is. Szeretem a kezeim alatt érezni, ahogy a" tészta életre kell," Limara szavaival élve.
A hétre betervezve a sütése! A leeső darabokat kisodrom és összetekerek két rudacskát és ugy sütöm ki. Sokkal másabb az íze.
Kata,azt mondod jó lett? Akkor jó! :)
Nelli, Viki, köszi!
Kedves Névtelen, én is épp így vagyok a kelt tésztával. Bár én a kenyérsütögépet használom a dagasztásra, de általában a dagasztás végén ki is veszem belőle, és még kézzel átgyúrom, hogy "érezzem".
Igen, érdekes ez is,hogy ezeknek más az íze...
Amit csináltam karikákat, az is más kicsit. Hiába ugyanaz a tészta, de mivel vékonyabb, így kisülve az állaga is más lesz, ropogósabb. :))
Nagyon szépek lettek! :)
Remekül néznek ki, most iszonyúan megkívántam
Szia Szemike, ha van kedved, nézz be hozzám, vár Rád egy kis apróság :-) Receptműves Memi
Na, hát ezeken a gyönyörűségeken egyáltalán nem látszik, hogy ők az első fánkok, akik a kezed alól kikerültek. Nagyon szépek és guszták! És milyen szép szalagosak!!!
Megjegyzés küldése