Egyszer régebben csináltam már túrógombócot, de az még a diétázós korszakom előtt volt. :)
Bár biztos át lehet azt is variálni, tervezem is. Azt nem vízben kellett főzni, erre utal a neve is, a sült túrógombóc. De most szerettem volna a klasszikus, főzött változatot elkészíteni, és erre nagyon jó receptet találtam Receptműves blogján.
Nem változtattam semmit az eredeti recepten, csak nekem nem volt itthon dióm, ezért mandulaforgácsba forgattam. Így is nagyon finom, de biztos, hogy ki fogom próbálni a diós változatot is.
Hozzávalók:
0,5 kg túró
2 tojás
2 evőkanál tejföl
6 evőkanál teljeskiőrlésű tönköly búzadara
2 evőkanál xukor /nyírfacukor/
csipetnyi só
A tetejére kb. két maréknyi szeletelt mandula, és egy kevés tejföl + nyírfacukor.
A tojások fehérjét kemény habbá vertem, majd óvatosan hozzákevertem az előzőleg összedolgozott többi alapanyaghoz. Egy tálban lefedve két órára a hűtőbe raktam, ez idő alatt a dara jól meg tudja szívni magát.
Egy lábasban vizet forraltam, és beleraktam a vizes kézzel formázott gombócokat. Nem kell nagyokat, mert főzés közben még megnőnek.
Megvártam,míg feljönnek a víz tetejére, és a vizet csak gyöngyözve hagytam forrni. Pár perc után megfordítottam a gombócokat, és további 2-3 perc alatt készre főztem.
Egy szűrőlapát segítségével szedtem ki a gombócokat a vízből, lecsepegtettem, és rögtön beleraktam a pirított mandulába.
A szeletelt mandulát az aprítógép segítségével 1-2 másodperc alatt nagyobb méretűre vágtam-daráltam, majd száraz serpenyőben folyton kevergetve 1-2 perc alatt világos színűre pirítottam.
Tálaláskor a tetejére nyírfacukorral elkevert tejfölt csurgattam. Nagyon jól kiegészítette egymást a lágy túrógombóc és a ropogós mandula, és ezt csak megkoronázta az édesített tejföl.
Megjegyzés: nagyon lágy lett a massza, nem volt túl könnyű belőle gombócokat formázni. Kicsit féltem is, hogy majd szétmennek a vízben, de nem, szépen egyben maradtak. Fontos,hogy csak gyöngyözzön a víz, ne forrjon túlságosan.
