Ajándékok, magyarázkodások és egy díj is...

Azt sem tudom,hogy mivel kezdjem ezt a bejegyzést... Nagyon rég jártam a saját blogomon,mindössze egy posztot sikerült közzétennem egész hónapban, ég is emiatt a fejem rendesen. Kész csoda, hogy még ennyien kitartottatok, és azért jöttök hozzám nézelődni. Ezt nagyon szépen köszönöm, igyekszem bepótolni a lemaradásomat.

Ez a júniusi hónap nagyon sűrű volt nekem. Tavaly elkezdtem egy vendéglátós iskolát, és most voltak a vizsgák. Készülni kellett rá sokat, szóbeli, írásbeli, gyakorlati vizsgák... Szerencsére ez már megvan,minden sikerült. Most már van róla papírom ,hogy tudok főzni. :) És ha minden kötél szakad, akkor fel is tudom azt szolgálni. :))

Azt hittem, hogy most majd lesz egy kis pihenés, de úgy néz ki,hogy lesz munkám a frissen kitanult szakmámban, úgyhogy időm ezután sem lesz több... De ez így jó. :))
Azért igyekszem most már ismét többet főzni, és azt itt megmutatni.

Most viszont az elmúlt hónapok történéseiből pár dolog... Még májusban kaptam egy díjat, Barbi tisztelt meg vele. Nagyon szépen köszönöm neki!

Aztán -még szintén májusban- Bellynél megnyertem egy játékot, aminek alkalmából nagyon szép ajándékokat kaptam tőle. Méghozzá 4 darab szufléformát és 24 db tekercsformát. Ez utóbbit holnap fogom felavatni, alig várom! Köszi Belly!



Végül, de nem utolsósorban, egy ajándék Latsiától. Ezt le sem merem írni,hogy milyen régen kaptam tőle... Ez egy keksz mintázó henger, egész pontosan Spekulatius kekszet lehet vele készíteni. Ez már ki is lett próbálva, recept elmentve, csak nem volt időm beírni...
Latsia, neked is nagyon szépen köszönöm! :)

Sült eperdzsem

Mostanában folyton el vagyok maradva a dolgaimmal, sajnos a blogomra is kevesebb idő jut,mint egyébként. Egy kicsit besűrűsödtek az események körülöttem. De már csak ez az egy hónap lesz ilyen, aztán reményeim szerint minden visszazökken a normális kerékvágásba. :))

Mostanában kevesebbet is főzök, és általában gyorsakat, egyszerűeket. Viszont indul a befőzés szezon, érik a cseresznye és az eper, majd jön sorba a többi is...
Tegnap kaptam egy nagy tál epret, felét megettem csak úgy natúr (imádom!), a többiből lekvárt főztem. Mivel nem volt túl nagy mennyiség, úgy gondoltam,hogy végre kipróbálom a Stahl-féle sült eperdzsemet, eddig mindenki dicsérte.

Nos, nekem a véleményem vegyes róla... Bár ízre finom, de az én ízlésemnek nagyon édes, pedig csak fele mennyiséget raktam a cukorból.
Az eredeti recept 1:1 arányban írja az epret és a cukrot. Szerintem ez émelyítően édes lehet...
Normális esetben még ettől is kevesebb cukorral készítem a lekvárt, de gondoltam,hogy itt valószínűleg valami szerepe kell,hogy legyen a sok cukornak... Talán mert tartósítószer nélkül készül, és ez garantálja a hosszan eltarthatóságot?
De mivel úgyis kis mennyiségből készült, és az tuti nem fog sokáig ácsorogni a kamrapolcomon, így gondoltam,hogy nagy baj nem lehet a kevesebb cukor miatt.

Ja igen, és én még raktam hozzá egy kis vanília-esszenciát is (nem aromát), úgy gondoltam, hogy ez el nem ronthatja. Igazam lett. :))



Hozzávalók:

75 dkg eper
30 dkg cukor
2 teáskanál vanília esszencia

Az epreket megmostam, kicsumáztam, félbevágtam. Egy mélyebb tepsit sütőpapírral kibéleltem úgy, hogy jócskán túllógjon a szélén a papír.
A tepsi egyik felébe az epret raktam, a másik felébe beleöntöttem a cukrot, és a 180°C-ra előmelegített sütőbe raktam. 30 percig sütöttem, a végére a cukor szépen felolvadt és kicsit karamellizálódott. A papír négy sarkát összefogva a tartalmát egy hőálló tálba öntöttem. Vigyázzunk, mert az olvadt cukor nagyon forró tud lenni.



Itt pár percig kevergettem, hogy a cukor teljesen felolvadjon az epres lében, majd üvegekbe töltöttem. Száraz dunsztba rakva hagytam kihűlni, majd a kamra polcára került.