2012. szeptember 24., hétfő

Pisztrángot grilleztünk...


Hétvégén bográcsozás és halsütés volt a program a szomszédokkal. A bográcsban szarvashúsból készült gulyás, hát őszintén szólva, nem voltam vele túl elégedett most.  Valahogy nem sikerült jól eltalálnom az ízét... :((

Na de a pisztrángok.... azok isteni finomak lettek! :)  A sütőalkalmatosságot kölcsönbe kaptuk egy kedves ismerőstől - itt is nagyon szépen köszönöm neki! :).
Az alapja a jól ismert tárcsás sütőlap (az mondjuk van nekünk is), de a lényege ez a lyukacsos rost volt, amit rá lehetett tenni, és volt egy nagy fedője is, amivel le lehetett takarni.



Amitől különlegesen finom lett a hal, az a füst volt, ami sütés közben átjárta. Ez úgy működött, hogy  a tárcsa alatti lapon volt rakva tűz, mikor már kellően felforrósodott a tárcsa, akkor arra szórtunk egy kis bükkfa forgácsot, erre jött a lyukacsos lap és a halak, és gyorsan le lett takarva.

A pisztrángok nagyon egyszerű fűszerezést kaptak. Alaposan megmostam, majd papírtörlővel leszárítgattam. Kívül-belül megsóztam, kevés frissen őrölt négy színű borskeverékkel megszórtam.
Egy kevés citromillatú friss kakukkfű is került rá, kívül és belül is, és a hasukba fél szelet citromot raktam.

A pisztrángokat a rácsra raktam, egy kevés olívaolajjal meglocsoltam, és így kb. 15-20 percig lefedve párolódtak - sültek. Ekkor a fedőt levettem, a halakat megfordítottam, és még olyan 5-10 percig sültek tovább.

Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy a rácsot nem kentük be előtte semmivel, így némelyik hal bizony kissé leragadt, a fordításkor lejött a bőre. Tehát legközelebb erre is figyelünk majd, mindenképp  kell alá egy kis olaj.



Sajnos nem nagyon sikerült normális képeket csinálnom, mert mindig tele volt a kezem valamivel, fakanállal, vagy fűszerrel, stb. így a fényképezőgépnek már nem jutott hely. :)  Meg idő sem. :))

Csak ilyen sebtében elkapott fotók lettek, mert már éhesek is voltunk, alig vártuk, hogy nekiessünk.
Csak úgy  minden nélkül ettük, aki kért, az egy kis frissen sült házi fehér kenyeret kapott mellé. :)






Az alábbi képeket nem én készítettem, attól vettem kölcsön, akitől a sütőalkalmatosságot is kaptuk.
Ezeken jól látható, hogy tulajdonképpen hogyan is készültek ezek a füstölt, grillezett pisztrángok. :)





6 megjegyzés:

Gizi írta...

Nagyon guszta pisztrángocskák!!! Nagyon ötletes ahogy megoldottad a kinti sütést. Én eddig csak sütőben sütöttem, de befogok szerezni egy ilyen rácsot, és kipróbálom. Az enyhén füstölt, fűszeres pisztráng isteni finom lehetett.

Barbi írta...

Hú Szemi ez mennyei!! Én annyira szeretem a halat és ilyet mégsem ettem!! Nekem már az is nagy élmény volt mikor nyáron harcsapaprikást kóstolhattam túrós csuszával! Mit nem adnék, egy ilyen falatért! :)

Szemi írta...

Gizi, tényleg isteni volt! A füstös íz mellé épp elég volt ez a visszafogott fűszerezés, nagyon jól sikerült. Ha tudsz, szerezz be ilye sütőt, nagyon jó találmány. :))

Barbi, én is szeretem a halat, bár nem mindegyiket. A pisztrángot viszont imádom, finom , fehér a húsa, és a lényeg,hogy nem szálkás! Amiben szálka van, azt nem tudom enni. A pisztráng húsát viszont nagyon szépen le lehet fejteni a gerincéről.

Egyszer csináltam én is harcsapaprikást, a receptje fent is van a blogon. Az is azért jött be, mert nem szálkás. :)

Viki írta...

Hú de fincsi dolgokat készítettetek. Én még pisztrángot nem ettem, de el tudom képzelni milyen finom lehet. Nálunk mostanában frissenfogott vegyes halak kerülnek a tányérra.
Nagyon jó ez a lukacsos kütyü.
Isteni napotok lehetett.

Szemi írta...

Viki, ha lesz módod, okvetlenül kóstold meg a pisztrángot! Szerintem az egyik legfinomabb hal, és ráadásul nem szálkás, ami nálam az egyik fő szempont. :)

Viki írta...

Szemi ! Pecást már "fogtam" magamnak :)) de sajnos itt a szarvasi vizekben nem található pisztráng. Pedig hogy én mennyire szeretem a halat ?!! Na majd valahogy ráhajtunk.